Shey Stahl - Revel

 

Imádtam, utáltam, imádtam...

Ez a könyv is jó ideje a radaromon volt már emiatt az elképesztően fantasztikus borító miatt. Csak nézzetek rá, egyszerűen csodálatos és bosszantóan szexi. Pont, mint a címszereplő Revel is. Imádtam a karakterét, imádtam, hogy végig megmaradt a rosszfiús viselkedése, hogy nem puhult el egy nő miatt, ahogy ez a legtöbbször jellemzi a romantikus történeteket.

Taylan karaktere sajna nem lett a kedvencem. Először nem igazán volt szimpatikus a kis szende szűz szerepben, aztán mondhatni megkedveltem, illetve legalábbis nem bosszantott. Aztán jött az ominózus első szex jelenet és ott nálam teljesen kiesett a pixisből. Persze az is bosszantott volna, ha eljátsza az ártatlan kislányt, de az amit akkor ott letolt... na mindegy is. Emellett túl sokat picsog, agyal, nyafog... Értem én, hogy egy megcsinált popsztár, akinek meg kell felelnie bizonyos feltételeknek, de valahogy nem volt meg benne olyan erősen az elhatározás ez ellen, mint ahogy láttatni akarta. 

A Rolling Stone fotozást nem tudom hova rakni. Miért kellettek a félpucér képek és miért volt ez mindenkinek oké? A turné témája alapján nem feltétlenül arra gondol az ember, hogy mindenki mindenkivel is kavarjon... De oké...

A Molly-s jelenetet viszont imádtam. Ott sokat nevettem és kb ott volt teljesen elviselhető a csaj. Igen, mindennel együtt. 

A dalszövegek és Revel szövegei fantasztikusak voltak. Még sosem volt ennyi jelölés egyetlen romantikus könyvemben sem. 

Ami viszont eljes mértékben kiborított és fogalmam sincs mi értelme volt, az a sok kérdés és kitekintés az olvasó felé. Sajnos se nem hallottam, se nem láttam soha mire akarnak utalni... De legalább jól kizökkentett az egyébként izgalmas történetből.