Jay Kristoff - Vámpírbirodalom

 

Végre egy ízig vérig valódi vámpíros történet, ami nincs eromantizálva, tele va nerőszakkal, káromkodással, véres és imádnivaló. Pontosan ezt gondoltam az első 160 oldal után. Odavoltam a fordításért, az érdekes szavakért, a magasztos hangvételért. De aztán másnap a kezembe vettem és olvastam és olvastam és valahogy nem volt ugyanaz. Minél többet olvastam, annál jobban untatott és kevésbé kötött le, nem érezte azt, hogy olvastatja magát. Pedig minden meg van ebben a könyvben, amitől jó, amiért mindenki ajnározza. 

Képtelen voltam Gabrielt a szívembe zárni, nem volt számomra megnyerő figura. Persze a könyv vége felé megértjük a személyiségét, de valamiért nekem ezt nem változtatott semmin. Passzolt hozzá a káromkodás, de az az iszonyú mennyiség, ami megjelent a könyvben annyira felesleges és indokolatlan volt. Ha esetleg csak ehhez a karaterhez kötődött volna, akkor azt mondom elfér, de valamiért mindenkinek ilyen mocskos szája volt és sajnos némelyektől rendesen karakteridegen volt. 

Egyik szereplővel sem tudtam azonosulni, senki nem volt szimpatikus, talán esetleg, aki ehhez a legközelebb állt az Dior volt. Az ő karaktere egész jó volt és imádtam a vele kapcsolatos fordulatot. 

Sokat szenvedtem ezzel a könyvvel és csak nagyon lassan sikerült végigolvasnom, de nem gondolom, hogy ez az ő hibája lett volna, így szeretnék próbát tenni a második résszel is, ha megjelenik magyarul.