Kayra B. King - Chaos

 

Az első könyv, amit itt szeretnék veletek megosztani az nem más, mint Kayra B. King Chaos című regénye. Kayra magyar író, akire büszkék lehetünk. Fantasy témában nem találunk itthon túl sok szerzőt. A köny azt hiszem Instagramon jött velem először szembe és habár sokáig ellenáltam a megvásárlásnak, előbb utóbb, ahogy az lenni szokott bekerült a kosárba és végül hozzám került. Nem meglepő módon az első dolog, ami megragadta a figyelmemet, az gyönyörűséges borító volt. Oda vagyok érte, tíz pont a tervezőnek. A Chaos egy tizenkét részes sorozat első része, amiben megismerhetjük a fő karaktereket, az életkörülményeiket és a környezetüket. Azt kell mondnaom, hogy nekem összességében sajnos nem nyerte el a tetszémet a könyv. Nagyon szerettem volna szeretni, de ez nem jött össze. Helyette azonban rengeteg bosszúság és álmatlan éjszakák igen. Na nem azért, mert le sem tudtam tenni, éppen ellenkezőleg, borzasztó nehezen tudtam rávenni magam arra, hogy hosszabb ideig rákoncentráljak. Hiába tettem le már délután, lefekvés után a fejembe kúsztak a gondolatok, hogy ez most miért van így, ő miért olyan stb. De máris kifejtem részletesen mivel is volt gondom. Teljes mértékben az én személyes véleményem. Erősen spoileres lesz, de csak így tudom kiadni magamból, ami kikívánkozik. 

Hol is kezdjem? Az első, amit mindenképp megjegyeznék, hogy szeretném kitépni Larion nyelvét és megfojtani vele. 

• Először a borzalmasan sok a szóismétlés, ami leginkább hősünk gesztusaiban nyilvánul meg. Minden oldalon felfedezhető szinte, hogy megnyalja a száját, forgatja a nyelvét, vagy csettint a nyelvével. Számomra ez borzasztó zavaró volt és nem túloztam a gyakorisággal.
• Aztán minden második oldalon megtudhattuk, hogy Larion kék szemű, Crystal pedig zöld. Nagyjából öt oldalanként teljesen indokolatlan és érthetetlen módon Larion fejkörzést végez és megszívja a fogát.
• A karaktere fiatal, ezzel nincs is gond, a viselkedése ehhez tökéletesen passzol is. Egy ki ha nem én kisherceg, aki mindent megtehet következmények nélkül és nem tisztel senkit. Egy ilyen nagy erővel bíró befolyásos embert komolyabbnak képzelnék el, olyannak, akit megbecsülnek mások a tettei alapján. Persze tudjuk, hogy Lariont nem szánták jófiúnak, vagy pozitív hősnek.
• A hatalmas vagyona, ami az egész könyvben visszatérő motívum szintén visszatetsző. Nem az, hogy birtokolja, hanem ahogy bánik vele. Azt gondolja, hogy pénzen minden és mindneki megvehető. Értem én, hogy ő nem feltétlenül egy pozitív karakter akar lenni, de nekem sok volt.
• A kapcsolata Crystallal egyáltalán nem egészséges, én kicsit sem drukkoltam azért, hogy összejöjjenek, főleg nem ilyen hamar. A slow burn számomra sokkal izgalmasabb. Sajnos emiatt egy jónak ígérkező fantasy inkább váltott ki softpornó hatást, mint azt, amit kellett volna.
• Lássuk Crystalt: sajnos az ő karaktere sem nyerte el a tetszésemet. Borzasztó idegesítő, folyton picsog és elbőgi magát mindenen. Érthetetlen, hogy miután megtudja mi Larion és milyen életet él, képes ugyanúgy hiszti rohamot kapni és begőzölni attól, hogy valami nem az elképzelései alapján történik. Sokszor elhangzik milyen okos, sajnos én ezt nem vettem észre. Az élethez egészen biztosan hülye.
• Crystal barátnője, Nadia szintén idegesítő. Sosem áll ki a barátnője mellett, folyton beszól neki, nem támogatja, leribancozza!, pedig nem igen van más barát jellegű lény a közelükben, csak kollégák. Talán a legvégén van olyan kapcsolatuk, amit barátnök közt minimum elvárnék.
• Larion és Lara kapcsolata beteg és ha Crystal ezzel nem ért egyet, sőt elfogadja, akkor nem normális.
• A szexjelenetekben találtam egyedül a fantáziát és nem pozitív értelemben. Elhiszem, hogy Larion nem ember és máshogy is működik, de egy átlagos nő valószínűleg nem tudná azt a tempót diktálni, amit ő. A közös jelenetek szinte minden egyes alkalommal mocskosak voltak és undorítóak, egyáltalán nem erotikus. 
• Továbbá elképzelhetetlen, hogy a bolygón minden egyes nőnemű lény rá legyen kattanva Larionra, ez durván el volt túlozva. Még az is, aki mással jár... Hát persze.

Kicsit zavaró volt az is, hogy többször voltak ismételve a részek, nyilván több szemszögből, de én nem éreztem szükségesnek. Főleg nem az aréna jelenet után, amikor olvastam volna tovább kivel mi történt, ennek ellenére pont ott tetszett is, hogy kaptam közelebbi részletet. Ja és túl sokször lökték a mondandójukat.

De hogy valami pozitívat is írjak. Larion külseje nálam 10/10. Nagyon jól felépített a karaktere és az ereje. Imádom, hogy a vérfogyasztás mértékétől függ a szeme színe. A történet, a többi karakter és a világépítés is nagyon jó, rengeteg potenciál van benne, sajnos a kivitelezés nekem nem nyerte el a tetszésemet. Nagyjából az utólsó 70-100 oldalra mondanám azt, hogy oké volt. 

Remélem, aki olvasta szerette. Írd meg te miért szeretted, esetleg ha neked is volt ellene valami kifogásod, akkor írd meg mi nem nyerte el a tetszésedet. Esetleg volt már dolgod olyan könnyvvel, ami olvasás után sokáig veled maradt és felkavart, akár pozitív, akár negatív módon?