Hol is kezdjem...
A boritók elképesztően gyönyörűek, főleg az első könyvé. Teljesen odavagyok érte. Főleg emiatt és a fanartok miatt gondoltam, hogy a történet is nagyszerű, hogy itt egy újabb fantasy sorozat, ami nekem való. Sajnos tévedtem.
Poppy, akit egy badass csajnak gondoltam nem más, mint egy picsogó kölyök. Próbál nagyon vagánynak tűnnik és harcol mindennel, amivel csak lehet. Nem csak a helyzetével, de az emberekkel is. Valamiért számomra egyáltalán nem hiteles. Ő a legidegesítőbb karakter, ami nagy kár, hisz az ő szemszőgéből ismerjük meg a történetet.
Az első dolog, ami vele kapcsolatban kiderült, hogy ő a Szűz, a kiválasztott. Ne aggódj, nem fogod elfelejteni, mert vagy még harmincezerszer el lesz ismételve mindkét könyvben, szinte ugyanebben a formában. És ha már elkezdődtek az ismétlések, akkor velünk is maradnak mindkét könyvben.
Azt se fogjuk elfelejteni, hogy Hawke-nak buja fűszeres, fenyős illata van. Továbbá minden ötödik sorban a meglepődés kifejezése a következő mondatban törömül: Ó (jajj) egek!
Ha csak Poppy szava járása lenne, akkor is iirtáló lenne ennyiszer találkozni vele, de sajnos minden karakter előszeretettel használja.
És akkor, ha már említésre került, Hawke (Casteel). Eleinte szimpatikus volt, de már akkor sem szeretten belé. Ez van. Amint kiderült ki is ő valójában, úgy lett ő is egyre bosszantóbb. Itt megjegyezném, hogy a hatalmas fordulat, teljes mértékben kiszámítható és senkit nem fog váratlanul érni.
A történet azonban meglepően jó. A vérfarkasos, vámpíros legendák egy új oldalát mutatja meg, amit annyira szeretnék szeretni, de azon kívül, hogy a két főhősünk kicsit sem hitelesen harcol az érzelmei ellen, nem nagyon tudunk meg sok mindent.
A párbeszédek sokszor butuskák, feleslegese, állandón ismétli önmagát a történet, képtelenség komolyan venni. Talán egy-két mellékszereplő szimpatikusnak tűnik, de senkit nem szerettem meg igazán.
Ez a két könyv eddig olyan, mintha az Acotar, az Üvegrón, az Árnyék és csont és még a Végzet ereklyéi keveréke lenne.
A második rész 400. oldala környékén azt gondoltam, hogy igen, talán innen már jó lesz, mégsem sikerült a végére jutnom. Az utolsó száz oldalt már szó szerint csak átpörgettem, bele-bele olvasgatva, a fontosabb részeket elolvastam, de nem hiszem, hogy túl sok fontos dologról lemaradtam volna. Midkét könyvben túl sok volt a felesleges, hosszú és ismétlődő párbeszéd. Nem adott túl sok újdonságot. Nem nevezném fantasynak ezt a sorozatot, inkább sima romantikus fantasy elemekkel. Ha esetleg a további részekben megjelenne a lényeg... hát nem biztos, hogy vevő vagyok rá.
Kiadáshoz vezető szavak: egek, buja, gödröcske, tépőfog, felfelé gördül a szája sarka, szűz, kiválasztott, királylány, királyfi, erőszakos, helytelen, adottság...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése