Vi Keeland - Érzéki játék

 

A legelső Vi Keeland könyvemet a barátnőmtől kaptam, sajnos már emlékszem melyik volt az, mindenesetre azóta megvettem és olvastam az írónő összes regényt. Persze ennek ellenére nem tudnám azt mondani, hogy minden története meg fog és imádom, vagy hogy a kedvenc romatikus szerzőm lett. Eléggé se veled, se nélküled a kapcsolatom az írónővel, mindenesetre az ő könyvei abszolút a komfort kategória számomra és ha éppen elakadok kicsit az olvasással ezek a romantikus történetek biztosan átlendítenek rajta. 

Az Érzéki játék egy meglepően jó kis történet volt. Már az elején úgy éreztem, hogy szeretni fogom. Jó volt Max karatkere, szimpatikus volt, kicsit dimonáns, de inkább kedves. Beképzelt, mint a legtöbb Keeland férfi karakter, vagy, mint a legtöbb férfi karakter... de nem volt túlzó, vagy zavaró. Tetszett, hogy hokijátékos. Eddig csak Elle Kennedynél találkoztam ezzel a sporttal.

Georgia karaktere is egész szimpatikus volt. Viszont, ha jól emlékszem, csak a 140. oldal környékén derül ki, hogy milyen színű is a haja... Ez nem feltétlenül zavaró, csak nehezebb elképzelni. Az ő személyiségével nem tudtam azonoluslni, túlságosan rágörcsöl mindenre. A saját vállalkozás kiépítése és terjesztése azonban abszolút pipa és pozitív. Nem egy gyenge, szerencsétlen nő, aki arra vár, hogy felkarolja a férfi. 

Funfact: A hamuból és vérből könyvek olvasásra után meglepett, hogy viszonylag sok azonos dologgal találkoztam ebben a könyvben is, habár itt nem voltak zavaróak, ezek pedig a srác gödröcskéi, az Egek! felkiáltás és még valami, ami most nem jut eszembe. 

Ja és nem utolsó sorban a borító is nagyon tuti, ami a magyar nyelvű megjelenéseknél sajnos nem sűrűn mondható el.