Andrew Morton - Diana igaz története

 

A könyv első részében Diana saját szavaival meséli el az életét. Ezt a részt nagyon szerettem, sokkal szívesebben olvasok önéletrajzot (meg általában bármit) E/1-ben, habár kicsit kuszának tűnt és természetesen elég egyoldalúnak.
Éppen ezért nagyon is jól jött ugyanennek a történetnek az összefoglalása, a kiegészítése az író és egyéb Dianahoz közel állók által.
Diana gyerekkora sem volt már felhőtlen. Nem szenvedtek hiányt semmiben, csak szeretetben, ami többször is visszaköszön a lapokon és nagyon rosszul érintette a hercegnőt.
Valószínűleg ez a nevelés vezetett oda, hogy nem igen kereste a szerelmet és Charles előtt nem is igen akadt komoly kapcsolata, ő azonban az első szerelem volt az életében. Nagy kár, hogy nem került viszonzásra.
Borzalmas volt az az időszak miután összejöttek. Diana sosem érezte jól magát, bizonytalan volt, féltékeny, nem szerették, nem ismerték el, nem is igazán foglalkoztak vele. Inkább volt kirakati bábú, mint olyan ember, akinek számít a véleménye, vagy bármilyen cselekedete. Nem csak a férje, de annak családja sem tartotta valami sokra. Nem illeszkedett be a királyi családba, nem is tudta hogy viselkedjen, hisz senki nem segített neki. 
De mindenki közül Charles viselkedése volt a leggusztustalanabb.
Oké, csak a nyomás miatt ment bele a házasságba, de egy minimális erőfeszítést azért mutathatott volna, ahelyett, hogy lépten nyomon azt reklámozza milyen sokra tart egy másik nőt. 
Diana a személyzettel, vagy az idegenekkel mindig barátságos, segítőkész volt. Mindenkit emberként kezelt és tőle telhető módon próbált gondoskodni is róluk.
Borzasztó és nehéz életet élt, ahol nem teljesedhetett ki, ám mikor végre megtalálta a boldogságot és úgy tűnt végre úgy élhet, ahogy mindig is szeretett volna, valaki olyan mellett, aki tényleg megbecsüli, egy hihetetlen baleset közbeszólt.