Marissa Meyer - Cinder

 

Szeretem a Disney meséket, meg úgy általában a meséket, de sosem voltam oda különösebben a hercegnőkért. Ez a történet viszont egészen fantasztikus volt. Imádtam, hogy modern köntösbe lett csomagolva Hamupipőke története, hogy egy utópisztikus világban játszódik, ahol androidok, kiborgok és zsebmonitorok vannak. Persze nem kell különösebben nagyszabású dolgokra gondolni, mert habár ez lehetett volna egy elképesztő történet, ez sajnos annyira nem jött össze.
A hatalmas fordulatnak szánt mozzanat már a történet legelején kitalálható, így nem üt akkorát, mint amekkorának az írónő valószínűleg szánta. Mondjuk ennyi utalással, nem is értettem miért erre épü az egész regény.
Cinder karaktere szerencsére sokkal belevalóbb, mint a lány, akiről mintázták. Nem fél visszaszólni, esetenként szembeszállni gyámjával Adrival. A nő hozza persze a tökéletes gonosz mostohán, de néha meglepően kedves. Habár az sosem tart sokáig, vagy mindig hátsó szándékkal.
Kai herceg nagyon szimpatikus. Semmi extra, csak egy jószívű, kedves uralkodó jelölt, akinek egyszerre túl sok dolog szakad a nyakába.
Peony sorsa sajnos túl hamar fordul rosszra, pedig szívesen olvastam volna még róla.
A kedvenc szereplőm messze Iko, az android volt. Neki voltak vicces beszólásai.
A Holdon élni nagyon izgalmasnak tűnik és emellett borzalmasnak. Az uralkodónő egy diktátor, de túl sok újdonságot, vagy egyedi vonást nála sem kapunk. A képességeikről szívesen olvasnék még, illetve, hogy hogy alakult ki, elvégre valamikor ők is a földön éltek.
Ettől függetlenül nagyon jó időtöltés volt és teljesen bele tudtam merülni.