Sophie Cousens - Jövőre, veled, ugyanekkor

 

Ez a könyv egészen elképesztően fantasztius volt. Egy kellemes kis, lélekmelegítő laza történet. Sokkal jobban érdekelt a barátság szál, mint a szerelmi, ami abszolút módon slow burn volt, de egyáltalán nem zavaró módon. Imádtam ezt a történetet és a legjobb az volt benne, hogy Londonban játszódott. Nálam ettől már tíz pontról indul.

Sosem láttam a Star Warst, sosem érdekelt, de a puszta létezését is utálom, mégis imádtam az erről szóló online beszélgetést.
Mint ahogy gamer sem vagyok, mégis odáig voltam a játékos utalásokért. 

Szomorú, hogy mindkét fiatal a szüleik által közvetített élet felfogás miatt nem teljesedhetett ki a saját életben.
Míg Minnie anyja folyton azzal tömte a lány fejét, hogy mennyire szerencsétlen az élete csak mert nem azt a nevet kapta meg, amit eredetileg szántak neki, addig Quinn anyja a szerelemtől óvja a fiát, nehogy fájdalom érje. 

Magam ellen is beszélek ezzel, de üdítő változatosság, hogy ebben a sztoriban a barátnőnek van komoly kapcsolata és így is teljesen elkötelezett a barátsággal kapcsolatban. 

Tök jó ötlet a kitekintés az elmúlt szilveszterekre mindkét fél részéről, így megismerhetjük hogy váltak azzá, akik lettek és kiderülnek apróságok, amiknek az ember nem is tulajdonít fontos szerepet. 

Minnie ajándéka a kolléganőjének haláli, de hát úgy tűnik itt érvényesül az előítélet miszerint az angoloknak nincs humorérzéke. 

Oda voltam attól, hogy repdeső pillandók helyett Minnie hasában baglyok keltek életre. Nagyonc cuki és újszerű elgondolás a bagolyhatás. Akárcsak az emlékbefőtt. Kalapot emelek a fordító előtt, tényleg. Örömmel faltam a sorokat.

És Minnie Cooper? Azóta is szakadok. Imádom! 

Lehet, hogy ez egy romantikus történet, de egészen biztosan a barátság fontossága a legerősebb és legimádnivalóbb benne.