Adéle Dan - Démoni ketrec

 

Első lendülettel elolvastam az első száz oldalt, de nem hagyott nyugodni, hogy vannak olyan mondatok, amiket képtelen vagyok értelmezni. Nem tudtam mi lehet a baj, így elolvastam néhány véleményt a könyvről, ami nagy hiba volt. Felnyitotta a szememet és utána már képtelen voltam másra gondolni. Bár ahhoz nem kell más segítsége, hogy rájöjjön az ember, ebben a szövegben nagyon furcsa és nagyon magyartalan kifejezések vannak. A leírások is sokszor zsákutcába vezetnek. Én próbálnám elképzelni a képet, de aztán jön egy olyan részlet, hogy szétesik az egész. 

Lotte melle ötven oldalanként kikandikál a ruhájából, mert valami fura módon a démonok és a sziklák is pont mindig azon a ponton hasítják le róla… 

A könyv felénél már kicsit sok számomra, hogy Lotte ennyire nem képes tovább lépni a bátyján. 

Azután a kiborulás után, ami az első áldozat után történik, amin részt vesz a lány, nem értem Lotte hogy érezhet vágyat és hogy Darya miért nem nyisszantja le a fejét, vagy valami ilyesmi. Persze értem én, hogy az a sorsuk, hogy összemelegedjenek, de hát egy több ezer éves démon király ne legyen már ennyire puhány. Főleg, ha előtte ette meg valaki szívét…

Na és a gyógyszerfüggőség. Szerencsére nekem sosem volt ilyen problémám, de nehezen tudom elképzelni, hogy egy hónap után még mindig sóvárog a bogyók után, tudva, hogy lényegében feleslegesen kapta, hogy elnyomják a valódi énje képességeit.

Az sem egyértelmű számomra, hogy kiért kerülne vissza a pszichiátriára, ha nem valaha egyik ajtó közül se, elvégre már tudja miért gyötörték a rémálmok. Annyi a dolga, hogy nem beszél senkinek arról, amit átélt és kész. Nincs végzetes döntés se diliház. 

Ahhoz képest Lottet mennyire kiakasztja a birodalom és az erőszak, hamar túlteszi magát a második gyerek halálán és átmegy nimfománba (persze csak a vér miatt...), ráadásul meg akar kínozni valakit. Éljen a jellemfejlődés. Bár, ha a démonokhoz akar tartozni, akkor jó úton halad. Úgy tűnik nem csak Narsznak vannak személyiség zavarai. 

Kicsit viccesnek találom, hogy először azon van Darya, hogy megszabadítsa Lottét a gyógyszerfüggőségétől, később meg úgy itatja vele a vérét, mint a vizet.

Egyik karaktert sem tudtam igazán megszeretni, de a legbosszantóbb egyértelműen Narsz. Maga a történet amúgy tök jó és vannak benne érdekes és izgalmas ötletek. Remélem a második résznél már jobban odafigyelnek a nyelvezetre, mert el szeretném olvasni. Elfogadom, ha az írónő nem beszéli már rendesen a nyelvet, bár nem értem, akkor miért magyarul ír, ebben az esetben azonban a szerkesztőknek kellene kicsit több munkát belefektetni abba, hogy az olvasó valami értelmeset vegyen a kezébe és élvezhesse magát a sztorit, ahelyett, hogy megpróbálja kitalálni a mondatok értelmét.

Nagyon vártam már, hogy elolvashassam ezt a könyvet, mert óriási a hype körülötte a magyar közösségi médiában, de óriási csalódás volt. Gondolom a második részt ennek ellenére elolvasom, ha már előrendeltem… A borító viszont elképesztően gyönyörű mindkét esetben, arra nem lehet panasz.