Diana Hunt - Prédák háza

 

Ez a könyv egyszerűen kívül belül csodálatos. Imádom az apró részleteket, mint a fejezet címeknél felbukkanó minta, vagy a sakk figura jelenetválasztót. Illetve a nagyobb részletek, mint a fekete oldalak, amiben a többi szereplő gondolatait ismerjük meg és a különböző leveleket, cetliket, szimbólumokat, amik már a Jack árnyékban könyvben is feltűntek és már ott is oda voltam értük. Dolgok, amik abszolút feldobják az olvasásélményt. 

Rengeteg hasznos és izgalmas információt kapunk az órák kapcsán, vagyis együtt tanulhatunk Lizzel és persze minden tudás előbbre visz a történettel, mert valamilyen szempontból fontos lesz. Ezzel tisztában voltam, mégis volt, amikor ezeket a részeket untam egy kicsit. Rég ültem már az iskola padban és nem vágyom vissza. Ugyanez volt a helyzet a latin szövegekkel, de csak eleinte, ahhoz a végére egyébként tök jól hozzászoktam. 

Viszonylag sok szereplőt sorakoztat fel a történet, mégis elég hamar rá lehet ismerni, mikor kiről van szó. Nem kellett gondolkodni, vagy visszalapozni. Legalábbis nekem ez néha gondot okoz. 

Két dologra is rájöttem, ami kérdéseket vetett fel Liz számára, aminek örülök. Bár elég sok krimit olvasok, talán ezért tűnt egyértelműnek.

A jelenet, ahol előkerül a vörös szalag az egyik kedvenc horrorfilmemre, az Aki bújtra emlékeztet. Az a film zseni, akár csak ez a könyv. A börtön jelenet pedig kicsit A bárányok hallgatnak hangulatú, amit szinten imádok. 

A nagy fordulat nem ért annyira váratlanul, bevallom valami nagyobb durranásra számítottam, de ez nem von le az élményből.

Azt nem mondom, hogy kedvencemmé vált bárki is. Talán később az emlékek majd elvisznek valamilyen irányba, de sajnos nem szerettem bele Willbe sem. Hiába tíz pontos a külseje, sajnos ez kevés volt. Maga a karakter viszont így is nagyon izgalmas.

Persze meg vannak a könyv hibái, felmerülnek kérdések és olyan dolgok, amik ütik egymást, talán ezekre választ kapunk a folytatásba, de egy olyan könyvnél, ami már az első pár oldallal magával ránt én nem tudok leragadni az ilyen apró részleteknél. A végét egyenesen imádtam.