Diana Hunt - Titokzatos útitárs

 

Örülök, hogy nem ez volt az első könyvem Diától, mert nem biztos, hogy tovább vettem volna a műveit. Mintha a Titokzatos útitársat és a Jack árnyékábant, vagy az Őrületbe kergetsz sorit két teljesen másik ember írta volna. Utóbbi kettőt imádtam és alig várom a legújabb művét. Persze ezzel nincs is gond. A történettel már inkább. Legalábbis számomra.
Mindkét szereplőt állati bosszantónak találtam, de főleg Alisont. Persze Aaron az ostoba megjegyzéseivel sem vált éppen egy lehengerlő karakterré.
Alison belső monológjai borzasztóan kínosak és a feltételezései is szerfelett erőltetettek. Mindig minden szituációt rosszul értelmez és akár ismeri ezt a világot, akár nem, egyszerűen ostobán gondolkodik. Az alkoholizmusát már ne is említsük. Az elején egy szimpatikus nőt látunk, izgalmas karrierrel. Majd oldalról oldalról válik egy ostoba, önimádó libává, aki után minden egyes férfi a nyálát csorgatja.
Borzasztó logikátlan a szereplők legtöbb cselekedete. Már a klubban puskaporos volt a levegő a főszereplőink közt, aztán otthon egymásnak is estek, először csak szavakkal persze. Mert mi más is következhetne abból, hogy elmondják egymást mindennek, mint hogy kufircolnak egyet? Én Aaron helyében biztos nem romantikáztam volna, hanem visszazárom a nőt a pincébe, hogy felfogja hol a helye. Egy kis senki, aki bekerül az alvilágba és még ő akarja megmondani ki hogyan viselkedjen. A minimum, hogy meghúzza magát és megpróbálja túlélni.
A szereplők közt egyébként sincs kémia, ezért minden közös jelenet erőltetett. Alison ki van éhezve nyilván a tökéletes, izmos pasira, de Aaron csak játszik vele. Ezért sem értem miért dönt mégis a megdöntés mellett… Talán ez is feltétel volt… Na mindegy.
Kedvelhető karakter talán Billy volt a számomra, de túlzottan senki nem volt kidolgozva. Ahogy a történet vége sem. Emiatt teljesen feleslegesnek éreztem áttenni a helyszínt egy másik városba,
Az alapötlet egyébként nem volt rossz, de a kivitelezés nálam nagyon nem jött át. 3,5 csillagnál rosszabbat nem akartam adni, de ahogy haladtam a sztorival úgy módosult ez az elgondolás. Leginkább csak végig szenvedtem. Mostanában nincs szerencsém a romantikus könyvekkel.