J. K. Rowling - Harry Potter és a Főnix rendje

 

Már a Tűz serlegével is elég döcögősen haladtam, de rendesen meg küzdöttem az ötödik résszel. Nem tudom mi ijesztett meg jobban, a nyolcszáz oldal, vagy az, hogy ezt terveztem utoljára a hónapban olvasni, mindenestre feladta a leckét. Át is csúsztam vele áprilisra.

Már a kezdetben is az tűnt fel, hogy Harry borzasztóan önző. Nem értettem mi oka erre, de elég rendesen szenvedett az önsajnálatban. Ez nem is tűnt el a végéig. Amikor már bekerült az iskolába, akkor mérséklődött, de mindenestre megmaradt. 

Nehezen kezeltem a rengeteg ismétlést. Az álmokat újra és újra, hogy nem igazán történik semmi, miközben tisztában vagyok vele, hogy rengeteg hasznos és fontos információt tudtunk meg. 

Umbridge karaktere baromi jó volt, annyira jól hozta a gyűlölt figurát, el tudtam képzelni minden egyes kis részletet róla, persze ebben rengeteg szerepe van a filmnek. Egyébként a filmet nézve sose éreztem, hogy unatkoznék, nagyon jól adaptálták. 

A kedvenc karakterem McGalagony volt, hát ő egy hihetetlen figura és persze a Weasley ikrek.