Ana Huang - Twisted Games

A Twisted Love-ot annyira szerettem, hogy egyből megvettem az egész sorozatot. Eltelt vagy két hónap a két rész közt, de nem felejtettem el az első rész mennyire magával ragadott, ez meg mennyire… unalmas. Azt vártam, hogy egy modern hercegnő története majd nagyon izgalmas lesz mindenféle kalanddal, persze összekavar a testőrével, még jobb. Aztán jött a csalódás.

Bridget karaktere egyébként elég jó. Végre egy magas lány, okos, kedves, jószívű, de meg van benne a vadság. Határozott a céljai elérésében és nem hagyja, hogy keresztbe tegyenek neki.

Rhys nem különösebben nyűgözött le, tizenkettő egy tucat pasi. Voltak egyébként jó beszólásai, de semmi extra. A viselkedése érthető a múltja miatt, persze persze, de ebben sincs semmi újdonság, csak kell valami kis megható történet, hogy elfogadjuk, hogy egy birtokló seggfej. Én nem fogadtam el. Undorító volt, ahogy néha Bridgettel bánt, és pont nem érdekel ki mire gerjed az ágyban. A csaj egy hercegnő, senkit nem érdekel, hogy a pasi óriási és izmos és ölni is képes. “Csak” egy testőr. Itt csak a tisztelet miatt emelem ki, mivel, ahogy Bridge is megjegyzi, a származás mellékes. Hihetelen számomra, hogy neki is teljesen rendben van ez a bánásmód és boldogan megalázza magát, ha Rhys csettint egyet. Nem, nem és nem. 

Az egyetlen karakter, aki ebben a történetben szerethető volt, az Alex... (na jó, csak viccelek, vagy nem?)  sajnos nem jut eszembe a srác neve, de akivel össze akarták boronálni a hercegnőt, ő nagyon cuki és szimpatikus volt, na meg szőke, ami sokat dob egy férfi karakteren. 

A sok direkt ismétléssel szeintem spórolhattak volna húsz oldalt: bakancslista negyedik pont… ne már…
A zsarolós jelenet tetszett, az menő volt mindkét fél részéről.
És mindkét karakter fejlődés hiteles, ezt el kell ismerni.

A szöveg gondozás kérdéses. Hiányoznak szavak és névelők, ezek nem olyan súlyos kihágások, de mindenképp meglepő.