Olivie Blake - Az Atlas-hatos

Úgy álltam neki ennek a könyvnek, hogy biztos voltam benne, újabb kincsre bukkantam. Főleg azok után, hogy a Kilencedik házhoz hasonlították. Sajnos nem azt kaptam, amire vártam, és nem tudnám elmondani mire vártam. Az első száz oldal eléggé unalmas, persze értem én, hogy meg kell ismerni a szereplőket és be kell mutatni a világot, de nekem ez most nem feküdt annyira. A szereplők első blikkre nem különösebben szimpatikusak. Van, aki érdekesebb, de senki nem szerethető. Sok a leírás, ami nem túl érdekes, sőt elég tudományos.

Fura, hogy a spanyol/francia mondatok nincsenek lefordítva. Érteni kellene? Inkább simán kihagyom olvasás közben.

A feléig jutottam és le kellett tennem. El akartam olvasni, de nem ment. Nem akarom tudni, mivel folytatódik, miképp alakul a szereplők sorsa, az lesz-e a lezárás, amit az első fele sugallt... nem érdekel, sajnálom. Természetesen így a folytatást sem veszem meg.

Ami viszont tíz pontos, az a borító és az élfestés. Az illusztrációk, amik egy-egy újabb résznél feltűnnek: lenyűgözőek. Annyira szép és legalább ezeket szívesen nézegettem.