Taylor Jenkins Reid - Egyetlen szerelmeim

Nagyon jó élmény volt ez a könyv. Teljesen beszippantott. Emma karaktere szimpatikus volt. 

Már az elején megkapjuk a fordulatot miszerint az esküvőre készülő nő halottnak hitt férje egyszer csak telefonál, hogy köszi, jól vagyok. Innentől letehetetlen volt.

A következő fejezetekben visszaugrunk a múltba, ahol Emma és Jesse (a férj) történetét ismerhetjük meg az első pillanattól, az első találkozáson át az első csokig, majd az eskövőig és az életükig, ami olyan, amit a legtöbben élni szeretnének. Utazni a munkád miatt? Idevele!
Imádtam, ahogy végigkövethettük a megismerkedését Jesse-vel, annyira jók voltak együtt, tökéletesek.
El sem tudtam képzelni, hogy ezek után hogyan lesz majd szimpatikus Sam, mint vőlegény. De az lett. Sőt. Kezdjük azza, hogy felnőttként is zenével foglakozik, türelmes, kedves, édes és nem múltak el a fiatalkori érzelmei Emma iránt.

Amint újra felbukkant Jesse azért drukkoltam, hogy Emma jól döntsön. A gyötrődése szerintem érhető volt és nem találtam se unalmasnak se feleslegesnek a sok belső monológot. Ellentétben Jesse viselkedése nagyon fura és érthetetlen volt. Mármint oké, évekig szenvedett magányosan és számtalan traumát elszenvedett ezidő alatt, de csak nem várhatta el, hogy megáll az élet, amíg ő oda van, sőt halottnak hiszik. 

A történet helyenként elég nyálas volt, de ez valamiért ezúttal nem zavart. Teljesen kikapcsolt és tökéletes nyári olvasmány volt.