Rebecca Yarros - Vasláng

 Ahhoz képest mennyire imádtam az első részt és milyen izgatott voltam a folytatás miatt, sajnos nem azt kaptam, amit vártam. Nálam sokszor dönt az első oldal, akár az első mondat és ennek a könyvnek az elejét nagyon untam. 

Nem rémlett, hogy Violet ennyire bosszantó. Talán nem is volt az. Ebben a részben viszont a fejemet verném a falba ahányszor találkoznak Xadennel. És miért van az, hogy már eltelt egy év, két erős sárkány van a háta mögött, ő mégis továbbra is egy nagy rakás szerencsétlenség, akit mindenki marhára nagynak tart?

Egyszerűen nem értem miért nincs egy ilyen történet E/3-ban. Borzasztó unalmas Violet nyüglődéseit olvasni, aminek a felében belehal egy ugrásba, a másikban meg ő a leghatalmasabb lovas. Annyi szuper karakter van és senkit nem ismerünk meg jobban. Mindenki csak biodiszlet, azért léteznek, hogy Violet útját egyengessék, hogy ő a végén learathassa a babért. Ezer oldal így végtelenül unalmas és felesleges. Csak ugyanaz történik újra és újra, amíg el nem érünk a könyv második részéig. 

Egyedül a sárkányok jelenléte csempész valami izgalmat a sztoriba, de belőlük meg nyilván nem kapunk eleget. És újdonság volt számomra, hogy Xaden mennyire aranyos is tud lenni.

A vállkörzés a szemöldökök közti barázda ismétlése végtelen. 

Vannak izgalmas részek és látványos harcok, de egyszerűen elvesznek a sok unalmas blabla mellett. Ha csak azokat kéne értékelni, akkor öt csillag. 

A második részben sokkal több minden történik és valamivel mozgalmasabb, de nem esnek túlzásba. A csata és a végső fordulat ezerszer jobb volt, mint az első részben, legalább ennyit fejlődött. A 4 csillag az elfogultságnak tudható és mert a vége tényleg jó volt. Alapvetően meg egy tini-románc egy hisztis kiscsajjal meg egy idióta pasival, aki csak akkor képes bármit kinyögni, ha a megfelelő kérdést teszik fel neki. 

A vége tetszett, a csata is jobb volt, mint az elsőben és a fordulat meg főleg. Erre nem számítottam, de azért nem is dobtam el az agyam, túl hosszú volt a felvezetés.