Marissa Meyer - Winter (Holdbéli krónikák 4.)

Az egész történet alatt egyre ellenszenvesebb lett a királynő, de az, amit Farkassal tett volt az utolsó csepp a pohárban. 

Nem emlékszem a második és a harmadik részben is ennyire erős volt-e a meseszál, de ebben a részben imádtam az áthajlást. A vadászt, akinek meg kell ölnie Hófehérkét, a mérgezett almát, az üveg koporsót, azt a bizonyos csókot. Fantasztikus módon lett beleszőve. 

Szerettem Winter és Jacin kapcsolatát, hogy kitartott gyerekkoruktól. Winter már korábban is kattantnak tűnt, de persze ennek is meg volt az oka, és kedves Jacintől, hogy ennek ellenére is kitartott mellette, sőt a végsőkig védelmezte. Imádtam Jacin személyiségét, nehéz eldönteni, hogy ő, vagy Kai lett a kedvencem. Külső alapján egyértelműen az őr, de mindkettőt imádom. 

Jó volt végre megint együtt látni a csapatot, de legalábbis azt, ahogy összedolgoztak. Végig izgalmas volt a történet, nehéz volt eldönteni, vajon sikerrel járnak-e végül a lázadással, vagy túl nagy fába vágták a fejszéjüket.

Hihetetlenül örültem, hogy Thorne végre észhez tért és történt valami előrelépés Cress-szel. 

Kai tanácsadója, Torin is nagyon szimpatikus. Jó volt többször is találkozni vele. 

Örültem, hogy Cinder felnőtt a feladatokhoz és a kezébe vette az irányítást. 

Scarlet egy igazán belevaló hősnő, igazi vezető típus. Imádtam a kis szurkálódásait Winter felé. Aranyos volt az ő barátságuk. 

Farkast eléggé bírtam a második részben, de valahogy furcsa lett a személyisége és nem Levana miatt. A hűsége azonban vitathatatlan. 

Örültem annak, ahogy a könyv végződött, bár nem lett minden szál teljes mértékben elvarrva, elégedett voltam a végkifejlettel. Örülök, hogy új kedvencet avathattam ezzel a sorozatta.