Ludányi Bettina - Örökül ​hagyott szavak

Nem feltétlenül tartom a kedvencemnek azt, amikor egy adott jelenetet két szemszögből is megismerjük. Egy fantasynal talán van létjogosultsága, de egy teljesen érthető romantikus regény jeleneténél felesleges.

A szemszínek elég sokszor előjöttek és túl gyakran kerültek említésre, ezzel szemben halvány lila gőzöm sincs milyen színű haja volt Bellának a 250. oldalig.

Előfordulhat, hogy nem olvastam jókor ezt a könyvet, mert borzasztóan szenvedtem vele. A 300+ oldal nálam maximum két nap, de ezt sokkal tovább olvastam. Egyik szereplő sem lett szimpatikus. Talán Laia egy kicsit a pozitív kisugárzásával, de néha belőle is sok volt. Nem tudtam átérezni a romantikát a főszereplők közt, pedig úgy érzem egy másik alkalommal ez működött volna, mert egyébként vannak köztük aranyos gesztusok és alapvetően jók együtt. Csak hát egyikük sem mutat semmi olyat, ami miatt odalennék értük.

A könyv második része tele volt kalanddal és izgalommal mégsem jött át eléggé a komoly téma, hisz a könyv első fele, ami majdnem a háromnegyede, a párosunkról szólt és nem kapott elég nagy szerepet a maffia szál, pedig izgalmas lett volna. 

Örülök, hogy Betti első könyvét utoljára olvastam. Rossz semmiképpen nem volt, de ezután nem biztos, hogy be mertem volna vállalni egy következőt. Az pedig óriási hiba lett volna, hisz zseniális regényeket ad ki a kezei közül az írónő.