Alice Oseman Loveless ​– Szerelem nélkül

Két kérdés: milyen az a vízszínű szőnyeg? Szívesen megnézném. Hogy az Istenbe be lett a Felipából Pip?

Borzalmasan unalmas és vontatott a történet. Az elején még azt gondoltam ebből valami jó fog kisülni, de nagyot tévedtem. Pedig fontos témát dolgoz fel az önkeresésről.

Ostoba és jelentéktelen párbeszédek, semmit mondó jelentek. Georgia válasza 50%-ban: Óh.

Semmi izgalom nincs ebben a könyvben, de nem akartam ezt is félbe hagyni. Bár lehet jobb lett volna… 

Én is introvertált vagyok, de Georgiától frászt kaptam. Legrosszabb karakter.

Inkább gimis gólyáknak tűnnek a karakterek, semmint fősulisnak. Néha leginkább nagyra nőtt óvódások.

Szörnyen unalmas Georgia szenvedése, főleg, hogy szinte fejezetenként megismétli. Egy rakás szerencsétlenség ez a lány és nem amiatt, hogy bizonytalan az identitásában. A csaj baromi önző, más problémáját leszarja, sosincs egy értelmes szava, vagy válasza semmire, mindenből csak annyit hámoz ki, ami neki fontos és a saját szempontjából tud kezdeni vele valamit. 

Mindenki mindig zavarban van, mindenki iszik, heterónak lenni gáz, minden este buliznak. 

Néha olyan érzésem volt, mintha komplett hülyének nézné az író az olvasót és úgy magyaráz, mint egy totyogósnak, hogy felfogjuk az egyébként is érthető és egyértelmű dolgokat

Nem akarom soha többé a fanfic szót látni.