Kitty Johnson - Öt tél

Valahogy fura és értelmetlen ahogy az időben ugrált a történet. Folyamatosan haladt, de amint az újabb év következett, visszaugrottunk a múltba, hogy mi is történt időközben.

Nekem kicsit sok volt Beth gyerek utáni nyavalygása. Részben persze érthető, hisz a legtöbb nő erre vágyik. Azonban Beth meg sem próbált kialakítani egy rendes kapcsolatot senkivel, hisz gyerekkora óta a barátnője bátyjába szerelmes. Ez egy ideig aranyos, de felnőttként már inkább kínos és főleg hihetetlen. 

Talán pont emiatt nem éreztem semmi kémiát közte és Jaimie között, bezzeg Markkal. Pedig az első két találkozásuk egész humoros volt. 

Szerintem Jaimie hobbija marha vicces és tök jó, hogy nem egy klisés dolog, az már kevésbé hogy ráerőltette Bethre. Számomra teljesen felfoghatatlan, hogy Beth képes volt miatta feladni az egész életét, még ha csak rövid időre is, amikor semmi nem indokolta, hogy működni fog közöttük a dolog hosszútávon. Nem beszélve a férfi gyerekeiről, akik nem kedvelték meg a nőt. Mondjuk ez érthető, hisz Beth annyira görcsösen akarta, hogy szeressék őt. Mindegy milyen formában, csak lehessen anyafigura.

Ezért is határozta el, mikor újra egyedül volt, hogy örökbe fogad. Így ezt a témát is körbe jártuk és talán ez volt a legértelmesebb és legérdekesebb része a történetnek, amit persze Bethnek ismét csak sikerült elrontani. 

Az egyetlen személy, akivel valamennyire azonosulni tudtam, az Beth barátnője volt. Tetszett, hogy máshogy áll a gyerek témához, hogy hajlandó utazni a szerelméért és még a különbözőségük ellenére is támogatja Betht.

Az exmenyasszony szála röhejesen alakult. Nem biztos, hogy én is ezt léptem volna meg. Semmi értelmét nem láttam. 

Összességében csalódás volt a könyv, pedig gyönyörű a borító és Angliában játszódik, de sajnos ez sem mentette meg. Tökéletes példa arra, hogy milyen könyvet ne olvassak az ünnepek alatt.