Lauren Roberts - Powerless

A könyv eleje, ahol megismerjük Paedynt a nyomornegyedben és Kait a kastélyban nagyon tetszett.
Azt a részt miután Pae a kastélyba kerül, hogy a többiekkel együtt felkészüljön a viadalra sajnos kicsit unalmasnak találtam, de így is olvastatta magát.
Tudom, hogy Kai csak tizenkilenc éves, de akkor is borzasztó gyerekesen viselkedett néha. És amikor kétszázadszorra tette zsebre a kezét, kezdtem felhúzni magam.
Paedyn szimpatikus karakter volt, nem kellett félteni és imádom a külsejét.
Mondanám, hogy a próbák kezdete után izgalmasabb lett a történet, de ez csak részben igaz. Szívesen olvastam volna a többi versenyző szemszögét, hogyan küzdenek meg az akadályokkal, de szerettem azt is, ahogy a két főszereplőnk közt alakultak a dolgok és hogy rajtuk volt a fókusz.
Kissé bosszantó a rengeteg ismétlés. És fura, hogy Pae minden egyes alkalommal megijed és megugrik, amikor valaki mögé kerül, annak ellenére, hogy milyen jó és felkészült harcos és tolvaj, aki simán elrejtőzik bárki elől.

Megjelenés idejétől függetlenül nekem több történetet is felidézett, amiket viszont én korábban olvastam, pl: Kígyó és éj szárnyai, Kardfogó, Vérből és hamuból, de főleg az Éhezők viadala.
Talán kevésbé lett volna zavaró, ha több eredetiség szorul a könyvbe, mert maga a viadal még rendben is lett volna. De a kivetítők, a jelmondat, a szimbólum… Túl sok egyezés. Ennek ellenére nem tudom azt mondani, hogy nem szerettem, mert egy kellemes kikapcsolódás volt és abszolút pozitív emlékként él a fejemben, várom a folytatást.