Rebecca Yarros - Ónixvihar

Akár csak az előző rész, ez is egész unalmasan kezdődött és már az első száz oldal után nem vártam tőle többet, mint a Vaslángtól, tekintetbe véve, hogy ott is rendesen elbújtak az izgis részek a tök felesleges hosszú rizsa közt. Szerencsére változott a tempó és nagyjából a felétől meglepően jól szórakoztam. Nem mondom, hogy itt már nem voltak felesleges részek, mert volt rá példa. De imádtam azokat a részeket, ahol a szigeteken jártak. Mondjuk ezek a részek lehettek volna kicsit bővebbek is. Hedotison imádtam, amit Vio tett. 

Azt gondolná az ember, hogy bőven elég volt a második részben Vio és Xaden siralmait hallgatni, de nem. Semmi bajom az ifjúsági könyvekkel (és ez nem az...), de ez a tini románc felőröl. Xaden úgy viselkedik, mint egy ostoba, féltékeny kiskamasz, aki vérszemet - lol - kap, ha valaki a játékához nyúl. És újra és újra és újra ez a se veled, se nélküled kapcsolat. Oké, persze itt éppen más a fájásuk, de a lényeg ugyanaz. Érzelmeket sajnos nem igen produkáltak, de legalább nagyon jól néztek ki és minimum százszor kinyílvánították a szerelmüket szóban, amit nem tudtam hova tenni. 

Néha túl nyálas, máskor cuki.

Annyira kínos a kis párosunk szinte összes közös jelenete… Nem is értem. De csak hozzá tesz, hogy a többiek is folyton velük foglalkoznak, mintha nem lenne saját életük, pedig biztosra veszem, hogy mindé érdekesebb. És az is elég gáz, hogy amikor mentálisan beszélgetnek száz ember előtt, aki amúgy rájuk vár, ők le se szarják. El vannak a kis buborékukban. 

Furcsa, de valahogy Violette tűnt értelmesebbnek ebben a részben.

Sajnáltam, hogy Sloane ilyen kevés figyelmet kapott, szimpatikus lett a második részben.

Szegény Xadennek nem kellene Areriaban lennie, mert félő, hogy a sok kattogástól leszakad az álkapcsa.

E-könyvben olvastam a regényt, és sokszor nagyon fura volt a tördelés. Egy ideig külön vannak választva a plusz részek, tehát ahol a fejtágítást, vagy különböző levél részleteket kapunk, új oldalt persze már ezek sem kaptak, később azonban még csak egy sor szünet sem volt, olyan, mintha a történetszálhoz tartozna, vagy éppen Violete beszélne, csak az idézőjel jelzi, hogy amúgy nem. 

A sorok rengeteg helyen el vannak csúszva, néhány szó után egész egyszerűen a következő sorban folytatódik a mondat. 

Konkrét részek ismétlodnek.

Olyan sok a név, hogy sokszor azt sem tudtam ki szólal meg, pedig próbáltam nagyon figyelni, de képtelenség mindenkit fejben tartani. Lehetne egy névhatározó is. Voltak olyan jelenetek, amiket szintén nem értettem. Mintha csak oda nem illő módon a fejezet közepén témát váltottunk volna. 

A humor zseniális, azt meg kell hagyni. Persze ez továbbra is a sárkányoknak köszönhető első sorban és néhány mellékkarakernek. Vannak megmosolyogtató jelenetek és beszólások, sőt még megható is akadt.

Csak én várom minden fejezetben, hogy valamilyen módon visszatér majd Liam? :( Képtelen vagyok elfogadni, hogy csak úgy ki lett írva. 

Aaric karaktere viszont szintén baromi jó és ő legalább nem feledhető, mint a többség.  

És csak hogy csatlakozzak sokakhoz: hol van Brokkoli? Azonnal több figyelmet neki!!!