Cassandra Clare - Az ​angyal (Pokoli szerkezetek 1.) (Árnyvadász univerzum)

Mit is mondhatnék a kedvenc univerzum első kötetéről, amikor teljes mértékben elfogult vagyok? Emlékszem, amikor először olvastam odáig voltam érte és sokkoltak a nem várt fordulatok. Majd másodszor nem értettem miért tetszett annyira.

Aztán most harmadszori olvasásra megint imádtam és olyan jóleső érzés volt… lényegében hazatérni.
A 19. századi London az, ahova egészen biztosan sosem szeretnék eljutni. Minden alkalommal, amikor a kezembe veszek egy Cassie könyvet mindig magával ragad, hogy milyen fantasztikusan érzékletes leírásokat képes alkotni. Nem csak könnyű elképzelni a helyeket, de szinte érezni is a szagokat, ami ebben az esetben nem biztos, hogy előny. Lehetséges, hogy csak így harmadik olvasás után, de úgy gondolom, hogy a karakter leírások is éppen olyan érzékletesek és tökéletesen elkülöníthető és felismerhető mindenki. Ezért is könnyű megkedvelni, vagy éppen utálni a szereplőket. Valamilyen úton módon kiderül, hogy sokkal több van bennük, mint elsőre látszik. Az utolsó szolgálóban is.
Ott van például Will, aki ebben a részben pont úgy viselkedik, mint a legtöbb jól kinéző férfi karakter. Arrogáns, azt gondolja mindent megtehet, látszólag kihasználja az embereket, talán még bunkó is. De ez mind, csak a felszín. A humora, a barátsága és a gondoskodása viszont vitathatatlan. Éppen ezért nem szabad hagyni, hogy megtévesszen.
Tessát mindig is egy józan gondolkodású, kedves, de bátor jellemnek tartottam. Az ő szemén keresztül látni az árnyvadászokat olyan, mint amikor az olvasó először csöppen ebbe a világban. Talán ezért is jó ezzel a könyvvel kezdeni, hisz együtt tanulhatunk Tesszával.
És persze a kedvenc szereplőm, a mindig édes Jem. Nagy kár, hogy szinte a megjelenése pillanatában látszólag vesztésre van ítélve. De én kitartok mellette örökké.
Henryt minden alkalommal nagyon sajnálom, amikor arról kell olvasnom hogyan viszonyulnak hozzá a többiek. Ő egy nem megértett művész, egy alkotó, aki csak fejlődést és egyszerűbb életet szeretne számukra. Szerencsére ott van neki Charlotte, aki mindig a védelmébe veszi és amennyire tudja, bizonyítja az iránta való szeretetét. Ő egy remek vezető, aki igyekszik kézben tartani az intézetet, miközben lelki szemetesláda és anya is, habár csak 4-5 évvel idősebb a többieknél.
Jessamin látszólag hisztis hercegnő, aki normális éltet szeretne. Amikor azonban arra kerül a sor, kiáll és megvédi a barátait/szeretteit/lakótársait.
De minden karakternek külön története van, mind jelentős valamilyen szempontból, ezért is váratlan, ha valakit elveszítünk.
Rengeteg fantasztikus könyv van, elképesztő ötletek és történetek, számtalan új kedvencet avattam már az árnyvadasz univerzum megismerése óta, mégsem váltja ki semmi és senki nálam azt, amit Cassandra Clare. Mindig is az ő teremtett világa lesz nekem a minden és mindig is árnyvadasz maradok.