Kate Stewart - Exodus (The Ravenhood 2.)

Cecelia miután szakított a két pasijával, újabb férfi kegyeit keresi. Az ő kapcsolatuk persze erősen ellenségekből szerelem látszatát kelti, azonban elég gyengén van megoldva. A férfiről kiderül, hogy nem akárki, ami csak megbonyolítja a dolgokat Cecilia múltjával kapcsolatban. 

Nem tudom velem van-e a baj, de elég rendesen gondot okozott kitalálni már az első pár oldalon, hogy éppen mikor ki beszél. Mondjuk az se segít, amikor össze vannak csúszva a párbeszédek. De ha jól rémlik, az első részben is akadtak bőven tördelési problémák.

Én nem tudom a fordítás ennyire béna-e, de pasin egyszer van gumi, utána nincs, magába fogad olyat, ami még meg sem történt… ha a cél a teljes zavar volt, akkor jelentem, nálam működött.
Nem értem az első találkozás után hogyan alakulhatott úgy a történet ahogy, de oké, ez egy ellensegből szerelem toposz akar lenni a legerőltetettebb módon. Ceci már az első részben is egy ribanc volt, de azt a könyvet egyszerűen imádtam és el tudnam nézni neki. A két srácot, a hangulatot a történetet. Valahogy minden működött. Na de itt? Ez mi akar lenni?
Újra és újra ugyanaz ismétlődik, lehet van benne egy kis változás, mondjuk Tobias ül és nem áll, de mindig meg kell említeni az illatát, mindig van nála egy pohár gin, amiben biztosan hússzor meglögyböli a jégkockát.
Teljesen érthetetlen, ahogy egyik pillanatról a másikra párzó vadállatokból szerelmespárrá avanzsálódnak. És itt még idő ugrás sem volt. Sajnos nem tudom kedvelni a párosukat az első rész fényében. Talán, ha olyan férfi lenne, akinek nincs semmi köze a két sráchoz… esetleg. De Cee nyafogása után ez a továbblépés sehogy sem szimpatikus.
Túl sok a belső monológ. Halálosan unalmas.
Néha még kellemes is lehetett volna a sztori, de túlságosan alpári. Csak azt vártam, hogy a végére érhessek és gondolkodom, hogy elolvassam-e a folytatást, főleg, ha velük megyünk tovább. Ja és Domot sosem bocsátom meg.
A külcsín egyedül tíz pontos.